Az első fecskék

Na kérem alássan! Az igazat megvallva volt bennünk egy kis drukk, hogy Drága Gyermekünk kuka marad, de mostanában nekiállt hablatyolni, persze nem értjük még minden szavát, de amit igen azon sokszor majd hanyatt vágjuk magunkat! No ezeket szeretnénk itt közzétenni rövidebb - hosszabb...inkább rövidebb verziókban. Hát tudom.. Tehát akkor csapjunk is a lovak közibe!

Áron kis..izá NAGYfönök elvonul, hogy végezze a dolgát - sajnos még mindig csak pelusban. Majd dolga végeztével beszól Anyjának, aki szeretné kivenni a pelusból: Mars innen el, büdös van! 

Bobóországban jártunkban keltünkben a következő rövid szösszenet hagyta el a száját a kisszobában a kislámpát bütykölve: Hol kell felkapcsolni ezt édesapa? (mondanom sem kell idehaza Apázni szoktunk, ezt gondolom a böliből szerezte....)

2-3 napja Nic kérdi Árontol: Áron, jössz didire? A válasz nem maradt el sokáig: Hát, lehet róla szó! Majd Édesen bemászott Anya ölébe.

A mai nap megyünk fel Mamához, beér minket a Papa, cipelve a söreit: ezt meg is mondtuk Áronnak, erre Ő: Papa kis butus elment venni sört. 

 

Na és a ma esti fürcsi gyöngyszeme: Apa: Áron kihúzod a dugót? Válasz: Kicsit még bennmaradok fürdeni!

Na ennyi legyen az első fecske. Zárásként pedig a mostani Jodás beszólását idézném: Megnézem ezt! Majd elkezdi kipakolni az épp kezébe kerülő táskát.